Itt vagy most:hajnalpor / Gondolatok
Gondolatok
Bibliai sorok
Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. (János 15,13)
Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. (Jel 21,6b)
Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr,
mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1,9)
Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulásait... Mi magunk is várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását... (Róm 8, 19.23)
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)
Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld, mert az Úr megvígasztalja népét és megkönyörül szegényein.
(Iz 49, 13)
Fordulj felénk, Uram! Üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
(Zsolt 90,13a.14)
Az Úr az erősségem, dicsőítő énekem, és az üdvösségem. (Iz 12,2)
Én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. (Zsolt 63,2)
Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek... Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. (Iz 35,4)
...Minden jó fa jó gyümölcsöt terem... (Máté 7,17)
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. (Zsolt 31,6)
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! (Lk 12,49)
Nagyobb boldogság adni, mint kapni. (Ap.Csel.20,35.)
Rövid idézetek
A te élettörténeted imádságaid és meghallgatott könyörgéseid története lesz. (Veldkarp)
Minden, ami tetszik, csak egy pillanatig tart. Minden, ami elszomorít, csak egy pillanatig tart.
Csak az a fontos, ami örökké tart. (A milánói székesegyház felirata)
Jobb sántikálni a helyes úton, mint futni a tévúton. (Szent Ágoston)
Valójában az vagy, ami az Isten szemében vagy. (Kempis Tamás)
Hatalmas az öröm, erősebb mindennél. (Claudel)
Bölcsességek
A jóbarát egy olyan ember, aki ismer téged - és szeret.
Akinek életében nem voltak nehéz megpróbáltatások, annak nem sok tapasztalata van.
Minél fontosabb számunkra az Isten akarata, annál kevesebb hibás lépést teszünk.
Isten nem mindig azt adja ami kellemes neked, hanem amire szükséged van.
Az ezermérföldes út az első lépéssel kezdődik.
Amennyire az ember szeret valamit, annyira tartozik őhozzá.
Minden nap egy egész életet jelent. A mai nap csak egyszer jött el - többé soha.
A ma: holnap már tegnap.
Három dologra gondolj: honnan jöttél, hová mégy, és kinek kell majd számot adnod.
Jézus nem azt mondta, hogy a Mennyországba vezető ösvény sima, hanem azt, hogy keskeny.
Ritka az olyan ember, akiben nincs semmi kivetnivaló.
Kevés szóból is ért, aki szeret.
Veszélyben fogadkozunk, megmenekülés után azonban könnyen felejtünk.
A szeretet előre elfogad minden meglepetést, attól, akit szeret.
A káröröm visszataszító kórság.
Törékeny életünk a legfényesebb bizonyíték arra, hogy Valaki vigyáz ránk.
Jótetteimben az a bűnöm, ha abbahagyom.
A próbatétel nagy kegyelmek előszobája.
Halálos beteg az a társadalom, amelyik a bűneire büszke.
A bölcs nem húz ujjat az okosokkal.
A nélkülözések megtanítanak arra, hogy észrevegyük mások szükségeit.
A földi élet: út hazafelé.
Kiút csak FÖLFELÉ van.
Hosszabb idézetek
Nincs olyan arany, amely nem ment át tűzön,
nincs olyan drágakő, amely nem ment át sötétségen,
és nincs egyetlen igazgyöngy sem, amely nem szenvedésben nemesedett.
(ismeretlen szerző)
Egy mosoly nem kerül semmibe és nagyot visz véghez.
Gazdaggá teszi azt, aki kapja és aki adja nem lesz szegényebb.
Csak egy pillanatig tart, de az emléke olykor örökké él.
Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná
és senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni.
A barátság érezhető jele. A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek.
Bátorságot önt a csüggedőbe.
Ha valamikor találkozol valakivel, aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt,
légy nagylelkű és ajándékozd meg te őt a mosolyoddal.
Mert senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tud mosolyogni másra.
(ismeretlen szerző)
Örömkönnyekkel áztasd a földet, és szeresd e könnyeidet. Ezt a megszállottságot pedig ne szégyelld, inkább becsüld, mert az nagy ajándéka az Istennek, és nem sokaknak adatik meg, csak a választottaknak.
(Dosztojevszkij)
A legnehezebb, de legfontosabb szeretni az életet, akkor is ha fáj.
Mert az élet minden, az élet Isten, s az életet szeretni Istent szeretni.
(Lev Tolsztoj: Háború és béke)
Az igazi szeretet: önmagunk odaajándékozása.
Az ember nem abból a szeretetből él, amit kap, hanem: amit ad.
A kapott ajándékkal tele lesz a kezem, az adott ajándékkal tele lesz a szívem.
(ismeretlen szerző)
A keresztény szeretet művészet, a szeretet művészete.
Ez azonban megkíván tőlünk néhány dolgot:
Az igazi szeretet azt kéri, hogy Jézust szeressük abban, akit szeretünk.
Tehát mindenkiben szeressük Jézust.
Az igazi szeretet nyitott mindenki felé: nem tesz különbséget.
Nem létezik számára rokonszenves vagy ellenszenves, szép vagy csúnya, kicsi vagy nagy, honfitárs vagy idegen.
Mindenkit szeret.
Aki igazán szeret, elsőként szeret.
Nem azt várja, hogy őt szeressék.
Aki igazán szeret, úgy szereti a másikat, mint önmagát.
Aki igazán szeret, eggyé tud válni azzal, akit szeret.
Tettekkel szeret.
Aki igazán szeret, nemcsak barátját, de ellenségét is szereti, jót tesz vele és imádkozik érte.
Jézus ezen kívül azt akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljon,
hogy kölcsönösen szeressük egymást.
Szeretet nélkül értelmét veszíti minden, szóljunk bár az angyalok nyelvén,
vagy osszuk szét mindenünket a szegényeknek - ahogy Szent Pál mondja.
(Chiara Lubich)
Újévi ajándékok vándortarisznyádba:
- néhány méter türelem
- egy marék bátorság
- egy doboz jókedv
- egy nagy csokor mosoly
- egy tükör, hogy lásd magad
- kenyér, hogy megoszthasd társaiddal
- egy tucat jó tanács, melyekkel másokon segíthetsz
- egy lámpa, a sötét éjszakákra
- egy csipetnyi só, hogy soha se légy ízetlen
- egy darab szappan, hogy lemosd ami nem rád való
- végül egy útikalauz......
mely elvezet Betlehemtől a Kálváriáig
(Szenthelyi Molnár István)
A közösség (az egyház) nem olyan, mint valamiféle épület, amelyet téglákból,
malterből, gerendákból raktak össze.
A közösség emberekből épül fel: azokból, akik Jézust szeretik. Olyanokból,
akik bármely nemzet fiai lehetnek, és mindegy, milyen múlt áll mögöttük.
Ezek az emberek nem úgy tartoznak össze, mint a család tagjai,
akiket vérségi kötelék tart együtt.
A közösség tagjait a Szentlélek köti össze.
(ismeretlen szerző)
Aki Istennek eszköze, az mindig ott áll középen,
ahol a viharok örvénye dúl.
Aki Istennek eszköze, megmozgatja a világot,
és sorsa: a küzdelem.
(ismeretlen szerző)
Csodálatos élni az Evangéliumot!
Kinn voltam ma a Szegények között, a fantom blokkban. Sajnos a romániai városok negyedeiben a krónikus munkanélküliség következményeiként az utóbbi évek során hatalmas nyomornegyedek kezdtek kialakulni. A képlet mindenütt ugyan az. Nincs pénz a költségekre. Mind több lakó nem fizeti a víz-, gáz-, villanyszámlát. A felhalmozódó adósságokra a hatóság válasza az, hogy leállítja a víz, gáz, villanyszolgáltatást. Azok, akik megengedhetik maguknak, más tömbházban, negyedekben keresnek otthont maguknak, az üresen maradó beton cellákat hajléktalanok foglalják el. Előre csak a folyosókról tűnnek el a fűtőtestek, majd minden mozdítható fémszerkezet az ócskavasashoz vándorol. A csontba maró hideg téli éjszakákon az élni akaró emberek minden faanyagot elégetnek. Sajnos ezek a kivérzett, lepusztult, kimondhatatlanul mocskos beton piramisok családok százainak adnak otthont. Itt nincsenek közös gyökerek, törvények, szokások a megalomániás kommunista ipar az ország különféle tájairól sodorta össze az embereket. Egyetlen törvény, mely mindenkit mozgat, az emberek sejtjeibe írt, túlélési ösztön. Itt mindenki meg kell küzdjön a létért, kicsi és nagy egyaránt. És mindezek ellenére a szolidaritásnak, az emberi szeretetnek csodálatos tettei nyílnak a romokon a kimondhatatlan barbár kegyetlenségek mellett.
Óriási ovációval fogadnak a gyerekek, lerohannak, és keményen kell állni, hogy fel ne borítsák az embert. Igazából olyan kevés, amit adhatok nekik. Egy-egy ilyen látogatás során el-elmegyek a cukrászdába velük. 40-50 ragyogó szemű, mindig éhes gyermek között kiosztani a hideg, ragacsos fagylaltot, kész művészet. A kis huncutok a csokit, cukorkát még zsebre vágva újból sorba állnak, de amikor ugyanezt a turpisságot a fagyival ismétlik a tolongásban, akkor nagyon komikus helyzetek alakulnak ki. Mindenki maszatos, és vidám. Az utazásom céljának a neheze még hátra van. Azokat, akik még nem voltak iskolában, de már iskolaérettek elviszem Dévára egy táborba. A tábor célja kiválasztani azt a 2-3 gyereket, akiket majd ősztől befogadunk az első osztályba. Persze, hogy jó lenne mindenkit befogadni, de sajnos ez anyagi nehézségek miatt lehetetlen, meg aztán nagyon kevesen vagyunk, akik vállaljuk ezt a teljes szolidaritást a gyerekekkel.
Minden gyerek szeretne jönni. A szülők már a mikrobusz ablakain is dugdossák be a gyermekeket. A kint maradók éktelen sírásától kísérve elindulunk. Az első kanyar után népszámlálást tartok: 14 maszatos kimondhatatlanul fegyelmezett utasom van. Mindent megtennének, csak éppen vigyem magammal az egyszerű kollégiumi otthonba. A 7-8 éves gyerekek között van néhány 11-12 éves is, idáig ők sem jártak iskolába. A sötét barnától az egész világosig minden színárnyalat képviselve van a boldog csapatban. Egy kívülálló megdöbbenhetne azon a lelkesedésen, ahogyan bizonygatják, hogy márpedig ők alig várják, hogy tanulhassanak. Igazából számukra az iskola kenyeret, fehér ágyat, labdát jelent, és csak utolsó sorban betűvetést.
Megérkezünk a dévai kolostorhoz. Csodálatos munkatársaim vannak. Egy hosszú nehéz tanév van mögöttünk, s ezek a fiatal lányok, asszonyok, akik 10-12 gyereket nevelnek, pillanatok alatt, igazi női, anyai érzékkel osztják szét, és ölelik magukhoz az újonnan érkezőket, vetik belé magukat a szeretet újabb kalandjába.
Minden gyermek egy csoda. Mint zsenge szőlőindák tekeregnek, kapaszkodnak kezünkre, nyakunkra. Néhány vendég is van a kolostorban, döbbenve nézik, hogy egy fél tányérka leves után, már a második fogáshoz hozzá sem nyúlnak. Valaki megjegyzi, hogy nem éhesek, pedig egyszerűen a gyomruk össze van húzódva, az újonnan jött gyerekek étvágya 2-3 hét után szokott helyreállni, de akkor aztán csak győzzünk rájuk főzni.
Jön a fürdetés. A kád melegvíz számukra a mennyország. Nagy kerek szemekkel, talán ahogyan a szentek szentjébe annakidején lépett be a főpap, úgy ereszkednek be a vízbe. Egy tízéves fiúcska - akárcsak a többiek - életében most először fürdik kádban, kacagva simogatja a vizet, majd lehajol és megpuszilja azt. Náluk a lakásnak nevezett 3X4 méteres cellában nincs se víz, se villany, se fűtés. A fantom blokkban lakók úgy koldulják, vagy veszik a vizet, mert a negyedükben egyetlen szabadtéri kút, csap, forrás nincs. Egy veder víz például Szászvároson 5000 Lei, 50 Forint. A nyitva felejtett lakásokból itt éppúgy ellopják a vizet, mint máshol a pénzt, vagy az aranyat.
Elkezdődik az öltöztetés. A lányok ugyanúgy, mint bárhol máshol a világon belepirulnak egy-egy szebb ruha láttán. Az izgalom leírhatatlan. A vizes fürtök, a gondos nevelőnői kezek alatt engedelmesen omolnak, formálódnak apró varkacsokká, lófarokká.
A gyerekek ennivalók! A csoda a szemem előtt újból megtörtént. A mocskos, rongyos gyerekek csodaszép babákká váltak. Nagy, tiszta szemekkel lesik a felnőtteket, a hála és a szeretet segíti őket, hogy átlépjék a hosszú évek lemaradását. Néhány óra alatt mindenre kész szófogadó, komoly fiatal urakká, hölgyekké váltak a leghangosabbak is.
Metamorfózis. Végül is csak a szeretet képes átalakítani, formálni a világot. Nagyon sokszor részese voltam ennek az átlényegülésnek, és minden alkalommal Isten végtelen hatalmát, szeretetét és jóságát tapasztaltam meg. Nem kell itt tanácsokat, nyakleveleket, sértéseket osztogatni, csak szeretni, ölelni, simogatni kell ezeket a parányi életeket, s ahogy a tavaszi fényben kibomlik a virág, úgy fakad a hálával együtt a vágy, a kis szívekben, a szófogadás, a tanulás után. A gyermekek csodák, termőföldek, Isten szülőföldje, melyet ha megmunkálnánk, s bevetnénk jósággal, bölcsességgel, szeretettel, csodálatos virágok, gyümölcsök bomolnának, teremnének mindannyiunk számára.
Egy-egy ilyen nap után értem meg igazán, és tudom lángoló szívvel ismételgetni újból és újból Jézus Krisztus szavait: Atyám küldj munkásokat az aratásba, mert az aratni való sok, de a munkás kevés. Küldj szerzeteseket, papokat, tanárokat, nevelőket, orvosokat a legkisebbekhez. Küldj élelmet, pénzt, ruhát, tanszert, hogy nevelni, formálni tudjuk a szeretet, a bölcsesség számára ezeket a holnap Kőrösi Csoma Sándorokat, Bólyai Farkasokat, József Attilákat, Tamás Áronokat. Uram, ha segítesz, felnőnek ezek a csöppségek. És ezek a kis mihaszna gyerekek között vannak a holnap Márton Áronjai, a szentjeink, prófétáink, tudósaink, művészeink. Kérlek, segíts Urunk, hogy alázatos bábaként segíthessünk nekik megszületni. Másképp fájdalomra, talán bűnre és kárhozatra nőnének.
Istenem, tudom, hogy minden gyermek a te végtelen szereteted, világunkba vetett bizalmad újabb jele, záloga. Alázattal otthont akarsz venni szívükben. El akarod mondani nekik, hogy szereted őket, s általuk akarod tovább teremteni a világot. Szebbé, otthonná tenni Erdély földjét, tündérkerté, hogy itt ezen a földön otthon érezze magát mindenki, akinek itt adatott születni, élni.
Olyan kimondhatatlan nagy bűn hagyni az úton kóborolni, és nézni, ahogyan belenőnek a tisztátalan bűnökbe, a semmittevésbe toporgó elveszett életbe ezek a gyerekek. Több tízezren kallódnak, éheznek és fáznak Erdély szegénynegyedeiben.
Naponta szólítanak meg mint az apostolokat és kérik, hogy kereszteljük meg és fogadjuk be a gyermekeket a közösségbe. Kevesen vagyunk. Milyen szép lenne, ha a magyarországi iskolák el tudnának engedni ide a szórványba egy-egy óvónőt, tanítót, tanárt, hogy segítsenek újjá születni egy szétrúgott eltaposott kultúrát. Kérlek alázattal, vegyétek bölcs kezetek közé, érző szívetekbe, ezeket a gyermekeket és segítsétek megszületni Erdély megannyi szórványában a jövőt.
Böjte Csaba OFM
Útjelző fiataloknak: gondolatok a szexualitásról (a Zászlónk című újságból)
"Szép Szabadságotokat önkéntes fegyelemmel őrizzétek!"
Dante nagyon találóan így írja az emberről:
" összes tudománya, hogy (mint alkotta vidám Alkotója) ami gyönyörre
gyújtja, azt kívánja. Kacsint előbb némely kisebbke jóra s megcsalják, és utánuk futna
végül, ha bölcs vezér vagy bölcs fék meg nem ója. Ezért kell mindig törvényt tenni
fékül"
(Purgatórium 16, 88-94.9)
Ha egy atomerőműben kikapcsolják a biztonsági berendezést, az óriási károkat okozva felrobban. Ha egy autóban elromlik a fék, lehetetlenné válik a biztonságos közlekedés, az ilyen kocsi ön- és közveszélyessé válik. Ha az erkölcsi élet egy területén függetlenítjük magunkat a törvénytől, hallatlan pusztítás előidézői leszünk.
Vidám Alkotónk kezenyomát őrizve mindegyikünkben kiirthatatlanul benne él a boldogság utáni vágy, s ugyanakkor mennyi csalódás keseríti életünket. Ezek a csalódások sokszor nem pusztán alkalmi elsötétedések, hanem egész életünkre rátelepednek. Ha egy-egy fájdalmas katasztrófa után átgondoljuk, hol is hibáztunk, legtöbbször megállapíthatjuk, hogy nem is rossz irányban kerestük mi a boldogságot, hanem azzal vétettünk, hogy függetlenítettük magunkat a törvénytől, ami a fék, a biztonsági berendezés szerepét töltötte volna be.
Kétségtelen hogy a boldogságkeresésben első helyen személyes kapcsolataink vannak, s épp ezen a területen kapjuk s ejtjük másokon a legnehezebben gyógyuló sebeket. Midig külön varázsa van egy férfi és egy nő kapcsolatának. Isten egy tökéletes szeretetközösségben él (Szentháromság), és az embert is így alkotta meg, hogy teljessé csak egy szeretetközösségben váljon. Itt nem kevesebb az igényünk, mint hogy valaki kizárólagosan és visszavonhatatlanul szeressen. Ez természetesen csak a házasságban valósul meg. Ezért olyan fontos az együttjárás, amely előkészítője vagy elrontója egy életre szóló szeretetközösségnek.
A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok értéket, lehetőséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz eggyé a férj és a feleség. Közel 25 éven át több száz fiatal életét láthattam egészen páratlan közelségből. Ezen tapasztalataimat sűrítik a következő sorok. Bár Te is megszívlelnéd az itt leírtakat, s így együttjárásod, házasságod valóban boldog lenne.
Szedjük tehát szépen sorba, hogy milyen pusztítást végez a házasság előtti szexuális kapcsolat:
1. A pár életéből egy felhőtlen, játékos korszak ("gyermekkor") egyszer és mindenkorra pótolhatatlanul kimarad. Jól tudjuk hogy milyen meghatározó egész életünkre gyermekkorunk (játék, bizalom, ráhagyatkozás).
Életünkben a felnőttség, a felelősség, a szexuális éréssel jelenik meg. Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép játékos, felhőtlen korszakkal alapozza meg jövő életét. Ezt később pótolni nem lehet!
2. A sokszínűség ki sem épül, vagy leépül. Két ember között a legkifejezőbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép az összes többi kifejezésmód háttérbe szorul. Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz két ember kapcsolata: "Az ágy közös. A párna nem." (Pilinszky János: Életfogytiglan)
3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére, vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást, holott egészen más a valóság, becsapják egymást, hazudnak egymásnak. A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban igaz.
4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem. Nem tárgyként, hanem személyként fordulni a másik felé azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben (nem pusztán szexuális örömöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik.
5. Hogy a másikat teljesen elfogadom ez azt is jelenti, titkaival együtt szeretem, Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. (Gyermekkorunkban miután egy kisautót kibeleztünk, többé már nem volt érdekes számunkra, kidobtuk a szemétre.) Ha kíváncsiságom, erőszakom fölébe kerekedik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetről.
6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi értéküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztön-kielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezzem ki szívem választottjának, hogy egyedül őt szeretem? Amikor azt mondom egyetlenem akkor magam sem hiszem, mert nem az.
7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné kiszolgáltatottá válik az ember. (A lágerparancsnokok nagyon tisztában voltak a levetkőztetés megszégyenítő jellegével, éltek is vele.). A szemérmesség védi az értéket, a titkot, a jogtalan szemektől, illetéktelen személyektől. A házasságban azt az értékvédő szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az első védőrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a második (bizalom), az ember így kiszolgáltatott lesz.
8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: "Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd."
9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajtok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: "vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Őszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?"- s így nem oldódik fel a magányom, mert nem szabadon fogadtak el.
10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik önzetlensége, figyelmessége, türelme, áldozatkézsége, megbocsátási kézsége. A "próbaházasság egysíkú döntést hoz, amióta ez a "divat" azóta sokkal több a válás, mint azelőtt.
11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják az ösztönei. A férfiasság, pl. nem az ösztönerővel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).
12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés előtt megtapasztalom, hogy a partnerem irányomban mennyire ura ösztöneinek.
13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: "Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni.",.."Jött a gyerek". Stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.
14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezőt a házasságon belül az életadás lehetősége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen:
"Cimborák, a kéj, a tivornya
Testet gyújt és lelket azzal.
De rút lesz, de fekete, ronda
Az ember, mikor belehal.!"
(Francois Villon)
15. A házasság van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség..) Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötödés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom a társamat.
16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzátartozik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép "tavasz", amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is akkor az "őszre" is és a "télre" is reménnyel tud tekinteni.
A felsorolt 16 szempont világnézettől függetlenül minden ember számára megszívlelendő. Alapvető emberi tapasztalatokra hivatkoztunk (bizonyára te is sokat átéltél ezekből).
A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívőknek jelent sokat:
17. életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem a partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.
Testünk végtelen értéke
Ha a felsorolt 17 szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az Egyház szigorúnak tűnő erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a hívő ember szemében minden földi érték leértékelődik. Az igazság az hogy valójában minden földi értéket nem leértékel, hanem felemel.
Bármennyire paradoxnak tűnik, egy hívő ember számára testünk nagyobb érték, mint egy materialista számára. Először is: Isten már a teremtéskor olyan gonddal szeretettel, annak tudatával tervezte és formálta meg az emberi testet, hogy egykor az Egyszülött Fia így fog megtestesülni. (Mi ennek alapján megtehetjük azt. Amit még az angyalok sem: testvérünknek szólhatjuk Krisztust.) Másodszor: testüknek örök jövője van. Minden testünkhöz kötődő érték örökre megmarad. Én, mint hívő ember, ilyen örömmel, büszkén és felelősséggel tekinthetek a testemre.
A kereszténység tehát nem a bűn forrásának, nem valamilyen gyanús dolognak tekinti az emberi testet. Mi azt valljuk, hogy értékesebb lesz egy eszme, ha az testet ölt. Örülünk annak hogy Michelangelo megfestette az Utolsó Ítéletet, kifaragta a Piétát, örülünk annak hogy Beethoven lejegyezte a IX. Szimfóniát.
Amikor két ember szeretete, összetartozása a test által is kifejeződik, ez Isten szándéka szerint több, értékesebb, mint a plátói szerelem. Tehát szó sincs arról, hogy önmagában a szexualitás bűnös dolog lenne. Pusztán arról van szó, hogy az a bűn, ha testével két ember hazudik egymásnak: eljátszik egy kizárólagos, teljes odaadást, holott a valóság egészen más.
Mindannyian emlékezünk a "Legyetek jók, ha tudtok c. filmre: Csirifizkió szíve minden melegével, minden sejtjével szereti Leonettát. Ezt a gyönyörű szerelmet tönkre akarja tenni a Leonettát gyermekkorában megrontó bíboros, s ezért odavágja Csirifizkiónak: "Leonetta testi őrzi az én ölelésemet." Csirifizkió ezt a galád embert hasba szúrja. - Az igazi szerelem nem elégszik meg töredékkel, sértetlenül igényli a másikat. Az egyház a törvényeivel ezt a teljességet szeretné biztosítani a szerelmeseknek és a házasoknak.
Az életben sokkal jelentéktelenebb esetekben is ragaszkodunk egy teljességhez. Az étteremben a pincértől joggal elvárjuk hogy előttünk bontsa fel a palackozott italt. Ha autót vásárolunk, szerelőt viszünk magunkkal, aki gondosan megvizsgálja a kínált kocsit, hogy nem karambolos-e, nincs-e valamilyen rejtett hibája. Nagyon bánkódunk, ha kiderül, hogy hamísított a hozzánk került pénz. S vajon ezt az igényességünket épp a legszentebb terülten adjuk föl? A szexuális szabadosság pedig az élet legszentebb területét leszállítja a "Próbálgatás", az esetlegesség szintjére.
A meggondolatlanság ára
Amikor életre szóló sérülésről, pusztításról beszéltünk, ebben semmi túlzás nem volt. Mezei Mária 50 éves érettségi találkozóján könnyek között idézte föl a 18 éves korában elkövetett abortuszát. Az ő figyelmeztetése mindannyiunknak szól: " megláttam a vödörben a véres húscsomót, cafattá tépett kis lábakat, s egy csöpp kis kéz utánam nyúlt. Szememből a könny, mellemből a tej megeredt, s elfolyt haszontalanul, mint az életem. Soha többet nem lehetett gyermekem.
Vigyázzatok! Mondd meg mindenkinek, kiáltsd mindenkinek: vigyázzatok' Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel őrizzétek! Ne csúnyuljon szabadossággá! A szerelmeskedés szennyes öröm. A kíváncsiság, nyugtalanság, szánalom, ajándékozási vágy - nem szerelem! A szerelem egyszeri és szent Titok. Lényege e Szeretet. Ha Ő vezet, előbb utóbb rátalálsz arra, aki keres."
Farkas István piarista
Treer András kiegészítése:
Amikor a jegyes hétvégén voltunk, akkor az ott előadást tartó párok két nagyon jó hasonlatot mondtak a cikkhez. Ezeket én az enyémre odaírtam Neked pedig megízlelésre leírom:
A cikket olvasván és megszívlelvén, az idők múlásával a legkomolyabb párokban is természetesen felmerül a következő kérdés; ha nem is leszünk egy testé a házasságkötés előtt akkor mégis konkrétan mit szabad, mit nem, meddig lehet elmenni és mégis azért valamivel a testi téren is csak-csak szabad kedveskedni egymásnak?!
A válaszul szolgáló két hasonlat:
- Képzelj el egy gyors hegyi folyamot, mely vízesésbe torkollik. Amikor Te elkezdesz testi vonalon kedveskedni hasonlítasz ahhoz aki belemegy a sebes folyóba, de jó keresztény lévén tudja hogy neki a vízesés előtt ki kell szállni, lemenni nem szabad, és ki akar ugrani. Kérdés az hogy ki fogsz-e tudni ugrani. Lehet hogy 100szor igen, lehet hogy 101. alkalommal már nem. Nincs sok értelme a hazárdjátéknak, ami ebben a formában nem is hiszem hogy túl felhőtlen és hogy nagy örömeket szerez, és hogy van értelme.
- a Te testi tisztaságod, olyan érték amit a házasságkötésig (persze utána is van tisztaság, értsd jól) azért őrzöl gondosan hogy a párodnak minél szebb, tisztább, teljesebb ajándékot adhass. Ez hasonlítható egy teáskészlethez. Ne essünk abba a hibába hogy ennek-annak a készlet a kisebb tartozékait odaadjuk. A cukortartót, egy-egy alátétet stb. Hiába őrizzük a legnagyobbat a teáskancsót, ha mire kiderül ki lesz az ajándékozott már csak a kancsó a miénk vagy talán az sincs meg egészben. Őrizzük meg a teljes készletet házasságkötésig, hogy akinek szántuk (ez csak akkor lesz igazán biztos) odaadhassuk, és mindketten örömünket leljük az ajándékozásban.
Terjeszd, hogy minél többek megfontolhassák mi mennyit ér nekik!
A hercegprímás szózata
Nemzetünk Ifjúsága!
Az elnyomatás utolsó évtizedében Faulhaber bíboros azt üzente a müncheni édesanyáknak, hogy hozzák el karonülő kicsinyeiket a székesegyházba, ott majd megáldja őket. Hatezer édesanya karján hatezer kicsi életbimbó jelent meg bájos gügyögéssel és mint az Üdvözítő, ez a kemény főpásztor is megáldotta az Úr kedvenceit.
Itt is embererdőt látok magam előtt. Embererdőt édesanyákból, édesapákból, elöljárókból, nevelőkből és gyermekekből. De ez az ifjúság, amely most előttem áll, már elhagyta a gyermekkor gondtalanságát, már érzi az élet viharát. Ez az ifjúság az élet májusi tavasza: büszkesége édesanyáknak, édesapáknak, féltő gondja a nevelőknek, féltett reménysége az Egyháznak és a magyar hazánknak.
Eljöttetek köszönteni atyátokat, akit a Szentséges Atya küldött hozzátok. Atyátok örvend a köszöntésnek és üdvözlésnek, méginkább annak a hitvallásnak, amit város és falu, szellemi és fizikai munkát végző ifjúság, fiú- és lányifjúság itt most annyiunk előtt örömünkre megtett.
Én is meleg szeretettel köszöntelek benneteket, fővárosunk és hazánk ifjúsága! Mikor a gazda tavasszal kimegy a földjére és maga előtt látja a ringó arany vetést és amikor a gyöngyhalász belegondol és belenéz a tenger mélységébe, azt érzem én most a magyar ifjúság, kedves gyermekeim láttára, akik itt előttem alkottok embererdőt, vagy szerte magyar földön együtt vagytok ugyanannak a két gondolatnak, Egyház és Haza gondolatának jegyében.
Légy üdvözölve hazánk ifjúsága! biztató tavaszunk az ősz borújában.
De üdvözlő szavatokból kérdés is csendül felém: merre menjünk?
Hát merre, merre magyar ifjúság?
A széthullásba? A szétmállásba? - Ó, nem! Vae soli, gloria multis. Jaj annak, aki egyedül marad. A győzelem dicsősége azoké, akik tömörülnek, együtt vannak a jó jegyében.
Avagy mint tömeg olvadjunk bele egy úgynevezett se nem vallásos, se nem vallástalan rétegződésbe? - Az sem fű, sem fa. A sem hideg, sem meleg nem a mi eszményünk. De maga az Úr Jézus is utálja ezt a langyosságot. Még inkább eltűri a hideget. Azután ilyen se nem vallásos, se nem vallástalan a gyakorlatban nem is létezik! Amint kimondtam a nem-vallásost, abban a pillanatban szívem mutatója a vallástalanra mutat és áll.
Álljunk azokhoz, akik - mint fogadkoznak - teljesen kisöprik a múltat? - No, csak lassan azzal a fürge seprővel! A seprőnek dolga - úgy gondolom - a szemét és a korrupció körül van. De nem engedjük kisöpörni a multból a szent, a felelősségtudatos nemzedékek, végső sudarában az édesanya és az édesapa tekintélyét! Komor lehet az idő, de lelkünkben ott rezeg a régi nóta:
Édesanyám is volt nékem.
Keservesen nevelt engem…
Múltunk legszebb képe az édesanyánk képe és ehhez csak főhajtással, de nem seprővel közeledhetünk! Nem engedjük kisöpörni nevelő tanárainknak tudását és jellemképét, ami eligazító számunkra a jövőben. Gyönge lesz az a seprő a tízparancsolat két kőtáblájához. És nem engedjük, hogy valaki seprőt fogjon kétezer éves édesanyánknak, az Egyháznak és ezeréves édesanyánknak, a magyar hazának. Védjük és oltalmazzuk liliomos szent Imre hercegnek, vezeklő szent Margitnak alakját és jellemképét. És nem engedjük lelkünkből kisöpörni, se kiradírozni a magyar temetőket és az egész magyar történelmet!
Táncba menjünk talán? - Nem! Van olyan jó kedvünk, hogy táncba nem megyünk. 1945 - akárhogyan is veszem - nemzeti gyászesztendő, feketébb, mint Muhié, Mohácsé. Ha faluhelyen súlyos beteg, vagy halott van a háznál, még a tükör fényét is elfordítják, és csak az éretlen gyerek meg a tompa felnőtt kap kedvet ilyenkor táncolni. Benne élünk egy nemzet sohasem felejthető sorsközösségében a magyar koldusszegénységgel, a nagy világtájak rabsóhajtásaival és kilométeres nagy magyar temetőivel., a külső-belső börtönökkel, az otthontalan kiüldözöttekkel, kisírt szemű édesanyák és hitvesek beláthatatlan sorával… A béka beugrik a tóba, ha a bokor megrezdül mögötte. De mi gondolkodunk is és csak akkor lejtünk táncot, ha belül a kisbíró megengedi…
Hát akkor merre, merre, magyar ifjúság?
Egyszer az Üdvözítő kemény igazságokat hirdetett hallgatóinak, úgyhogy még a hozzá közelállók is próbáltak eliszkolni mellőle. S akkor tanítványaihoz fordult: hát ti is el akartok hagyni? Péter apostol felelt: Uram kihez menjünk? Az örök élet igéi Nálad vannak!…
Ez a te helyed is magyar ifjúság! Az örök élet igéi mellett! Járt valaki ezen a földön, aki egyedül mondhatta magáról: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, s ki utánam jön, nem jár sötétségben… Krisztus az az Út, amelyen járnotok kell, az az Igazság, amelybe öltöznötök kell. Ő az az Élet, amelyet élnetek kell az idők kavargásában is. Szent Pál mondotta: senki más alapot nem vethet, mint amit vetett a mi Urunk Jézus Krisztus és ha égből jövő angyal akarna leszállítani bennünket erről az alapról, még azután sem megyünk. (És nem gondolom, hogy szárnyas angyalok próbálnák ma kísérteni a magyar ifjúságot.)
Nehéz a hivatás? Azt mondom, amit a Genezáret taván mondott az Úr: mit féltek, kicsinyhitűek? Bízzatok! Aki mellett jártok, meggyőzte a világot! A gyűlölet kavargása lehet félelmetes, mint a kráterek világa, de hiszek a szeretet végső győzelmében! És hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a vallás-erkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok!
Fac hoc, et vives! Tedd ezt és élni fogsz, magyar ifjúság, és él e haza! A Nagyasszony védelme alatt, Szent Istvánnak, szent Imrének, Szent Margitnak és a többieknek lába nyomán járva, - ahogy oly gyakran kétszeresen imádkozzátok, énekelve mondjátok: - legyetek mindannyian egy-egy fundamentumkő, egy-egy biztos oszlop a hazában:
tiszták, hősök, szentek! Amen.
Nem szeretjük, ha mindennek, ami a fővárosban történik, országos jelentőséget tulajdonítanak. De a katolikus Budapest ifjúságának fölvonulása október 14-én valóban országos jelentőségű tény volt.
Voltaképpen mi volt október 14-én? Az Actio Catholica országszerte ifjúsági napot tartott. Már előbb meghirdette mindent átfogó nagy programját: Újjáépítünk Krisztussal! És szükségesnek tartotta ezt az ifjúság vonalán is kifejteni, hiszen az ifjúságé a jövő. Amikor a fizikai és lelki újjáépítésben Krisztussal akarunk résztvenni, hadd lássa ennek a megtépett, kifosztott országnak fiatalsága nagy feladatait, hovaigazodásának mérhetetlen jelentőségét. Lássa világosan, hogy miként alkothat szebbet, jobbat, igazabbat az összeomlott régi helyébe. És öntudattal zendítsen rá az ifjúság örök indulójára: "Ránk vár a világ, ez a harc a mienk!"
Nem mindennapi volt az, ahogy fővárosunk ifjúsága fogadta a hívó szót. Kora délután a város minden zugából megindultak a különböző csoportok, cserkészek, iskolák tanulói, kongreganisták, egyetemi hallgatók, munkás ifjak és munkás lányok. A Szent István Bazilikához torkoló utcákban végeláthatatlan hatalmas áradattá nőtt a sereg, melyben színes foltokként tűntek föl a környék földmíves ifjúságának küldöttségei. Elözönlötték a hatalmas teret ott a Bazilika előtt és zsúfolásig megtöltötték. Voltak vagy 30 ezren. Tömegében is fölséges volt a sereg. De ez még nem országos jelentőségű tény! Összetételében is jelentőségteljes volt, hiszen egyesítette az egész magyar ifjúságot, az értelmiségit a fizikai dolgozókkal és a falu ifjúságával. De nem ez emelte országos jelentőségűvé.
A budapesti katolikus ifjúság gyűlésén megjelent Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, a magyar katolikus élet hivatott vezére és irányítója, aki csak egy héttel előbb foglalta el Szentatyánk bizalmából ezt a felelősségteljes állást, és szinte első hivatalos ténykedése gyanánt intézett szózatot a fővárosi ifjúságon keresztül az ország katolikus fiatalságához.
Kitörő magyaros lelkesedés köszöntötte az érkező apostol-utódot. Az ifjúság szónokai és a szavaikat minduntalan magával ragadó helyesléssel fogadó tömeg hitet tettek a katolikus magyarság örök eszményei mellett. És amikor elhangzott a főpásztori szózat, mindenki Krisztus szavát vélte hallani: "Aki titeket hallgat, engem hallgat..." És a Hercegprímás Úr megérezte, hogy ebben a Krisztus szavára figyelő ifjúságban megbízhat, erre mindenkor és minden körülmények között számíthat.
(Zászlónk különkiadás 1945. október)
Kérdések a 2000. év fiataljainak:
Ki indít, ha nem Isten?
Milyen úton járjak, ha nem Jézusén?
Ki tüzesít fel, ha nem a Szentlélek?
Kikért vállalta Isten az emberi létet, ha nem értünk?
Miben akarunk élni, ha nem az Egyházban?
Minek hiszünk, ha nem az örömhírnek?
Kik hallják meg a szólítást, ha nem mi?
Kivel menjek, ha nem Veletek?
Hol világítsunk, ha nem itt?
Ki gyógyítsa a Föld sebeit, ha nem mi?
Mikor ízesítsük meg a világot, ha nem most?
Kikhez szól a küldetésem, ha nem tihozzátok?
Mire készülök, ha nem szolgálatra?
Kit szerethetek, ha nem benneteket?
Ki szeret minket, ha nem Isten?
"Aki egyszülött fiát adta értünk, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János evangéliuma)
Várnai Péter (Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense)
